2017. március 23., csütörtök

Luxury Doctor - Sam Willberry



Sziasztok,

Ez alkalommal a One Direction világába csöppenhetünk bele, ahol nemcsak váratlan fordulatokkal találjuk szembe magunkat, de átélhetünk szerelemtől forró éjszakákat is.
Fogadjátok szeretettel Sam Willberryt, a Larry Stylinson One Shots & Ten Shots (Luxury doctor) nevezetű blog működtetőjét.


Üdvözlök mindenkit!
            A valódi nevem elég unalmas, emiatt szeretem, ha inkább Sam Wilberryként ismernek meg. Egyébként Attilának hívnak akkor, amikor éppen nem írással foglalkozom. Hamarosan 20 éves leszek. Erdélyben születtem, de 2014-ben átköltöztünk ide, Magyarországra. Jelenleg Siófokon lakom.
            Nem tudok elég hálás lenni az édesanyámnak és a nagymamámnak, akik fokozatosan szerettették meg velem az olvasást kiskoromban. A könyvek, a bennük kiteljesedő világok, a szavak olyan pluszt adtak az életembe, amit nem tudok megnevezni, de nélkülük sokkal kevesebb lennék. Egyik rossz (vagy nem rossz) tulajdonságom, hogy sosem szeretek magamról sokat beszélni másoknak. Leginkább a magánéletemet igyekszem megtartani magamnak, vagy csak a közeli barátaimat avatom be a gondjaimba, hétköznapjaimba.
            A személyiségemről viszont szívesen írok. Az egyik ismerősöm szerint nekem krónikus íráskényszerem van, amiben van igazság. Ha tehetném, reggeltől estig írnék, mert az alkotás nekem olyan kikapcsolódás, ami semmi máshoz sem fogható. Egy menedék, egy mentsvár, egy olyan világ, ahol szívesen élek. De lássuk, még mi mondható el rólam… Imádom a természetet, és ha majd egyszer lehetőségem lesz rá, szeretnék sok-sok helyre elutazni. Tervben van New York, de valami csendes, eldugott ki szigetre is szeretnék eljutni, ahol csak az óceán dalát és a természet neszét lehet hallani. Már régóta tervezgetem a homokos partszakaszon való olvasgatást… Egyszer mindenképp megvalósítom, annyi szent! Ha már a könyvekről van szó, akkor Cassandra Clare-t mindenképp megemlítem. Rá nemcsak azért nézek fel, mert egy kultuszsorozat megalkotója, hanem egyben egy hihetetlenül jó író is! Minden elismerésem neki.
            Egyszer szeretnék eljutni oda, ahová ő, de kevesebbel is beérem. Igazából nem a pénzért csinálnám, egyszerűen azért, hogy egyre több és több olvasóhoz eljuthassanak a történeteim. Ez az egy vágyam van, de ez annyira égető, hogy néha valósággal „felemészt”. Sokszor vannak idióta érzelmi hullámvölgyeim… De bízom a jövőben, az olvasóimban, és bízom önmagamban. Az utóbbi nagyon fontos, ha az ember magasra helyezi a lécet. Nemrég írtam pár sort erről, benne van a Sex fiend történetemben. Mutatom: "Folyamatosan ösztönöznöd kell magadat. Ha valamiben jó vagy, akkor csináld, csináld, csináld. Tanulj, tapasztalj, fejlődj. Ez mindennek a kulcsa!"

Isten hozott akkor Magyarországon. Remélem, jól érzed itt magad.
Cassandra Clare-t én is nagyra becsülöm, mondhatni miatta kezdtem bele nagyobb kihagyás után az írásba anno. Nem csak motivációt adott, hanem egy olyan lendületet, amitől ráéreztem az írás ízére. Úgyhogy, értem, mire gondolsz :)
Miért választottad a One Directiont témának? Mi fogott meg benne? És miért lett a műfaj slash, azaz az azonos neműek összepárosítása?

            Hú, ez egy elég érdekes történet! Még kiskoromban volt egy barátnőnk (a húgommal közösen), aki imádta a 1D (One Direction) zenéit. Mindig mondta, hogy a göndör hajú a kedvence, de én rendszerint soknak tartottam a rajongását, sőt, néha kifejezetten idegesítő volt újra meg újra meghallgatni az áradozását.
            Pár évvel később, éppen miután kiköltözünk Magyarországra, meghallgattam a What Makes You Beautiful című számot. Úgy voltam vele, hogy ez is olyan, mint a három napos csoda: párszor meghallgatom, aztán kifakul az emlékezetemben, és az érdeklődésem tovább siklik valami másra. Ahogy azt is megfogadtam, hogy SOHA, semmilyen körülmények között, NEM FOGOK rajongói történetet írni.          Gyengeségnek véltem a fanfictionöket. Azt hittem, hogy aki ilyenre adja a fejét, annak nincs elég fantáziája, hogy saját karaktereket teremtsen meg, ruházzon fel egyedi ismertetőjegyekkel, személyiséggel. Tévedtem! A fanfictionírás kiváló dolog, ha az ember fejlődni akar. Tényleg, én baromi sokat fejlődtem!  Ez a csodálatos út 2014 elején kezdődött számomra, és még a mai napig nem ért véget. Bizakodva remélem, hogy nem is fog.
            Az írást 2012-ben kezdtem, miután megismerkedtem a legigazabb barátommal, akivel mára a kapcsolatom szövetséggé nőtte ki magát. Olyan kapcsolat ez, olyan kötelék, amely eltéphetetlen. Valószínűleg én vagyok a világ egyik legszerencsésebb embere, hogy egy ilyen barátsággal vagyok gazdagabb. Ő jelenleg Erdélyben él. Imádom, hogy a személyisége merőben más, mint az itteni embereknek (és ezt nem társadalomkritikaként akarom mondani vagy lenézésből), egyszerűen sokkal eltérőbb a személyisége bárkinél, akit ismerek. Ő is szeret írni, de nagyon tehetséges rajzolásban. Éppen egy képregényén dolgozik. A fantáziavilága meg… nos, nem ismerek még egy ember, akié szélesebb lenne. 
            Azzal, hogy bekerültem a 1D történetek világába, számos új barátsággal gazdagodtam. Ha újrakezdhetném, biztosan végigjárnám az eddig megtett utat. Sokak számára meglepő volt, hogy fiúként írok egy fiúbandáról. Nyílt „titok”, hogy meleg vagyok, és az utóbbi évek nagyon sokat segítettek nekem abban, hogy teljesen elfogadjam önmagam. Mára már bátran felvállalom, és nem érzem ezt gyengeségnek. 2015 közepén értesültem arról, hogy a banda két tagja, Harry Styles és Louis Tomlinson rengeteg rajongó szerint együtt van. Eleinte nem hittem el; csak egy seregnyi tinédzserlány tévhitének gondoltam. Nos, egészen addig, míg nem kerestem rá YouTube-on. Ha ez a szerelem, akkor én is ilyet akarok. Valósággal átsüt a képernyőn, hogy mennyire vonzódnak egymáshoz. Az a gyengédség. A végtelen odaadás. A mély szeretet. A tekintetükben minden benne van. Minden, de minden. Talán éppen ez varázsolt el annyira már az elején…
            Miért írok azonos neműek szerelméről? Úgy gondolom, hogy a világ még sokat kell, fejlődjön az elfogadás terén, de ha egy kicsit is hozzátehettem, akkor megnyugodtam. Megérte a befektetett idő, munka. Egy ilyen szerelem semmiben sem más. Egy lány és egy fiú helyett két fiú van. Nem nagy ügy.

Ez aztán a száznyolcvan fokos fordulat. Ahhoz képest, hogy megfogadtad, soha nem írsz fanfic-et, mostanra elég jó véleménnyel vagy róla, sőt már három különálló regényt is írtál. Akkor mondhatjuk, hogy a fenn említett szám és ismerős nagy hatással voltak rád? :)
Egy ilyen témánál mire kell figyelni? Van e esetleg valami technika, amit másképp kell csinálni, mint mondjuk egy fantasy-nál?
            Eleinte fantasy történeteket írtam. Mai napig van pár a tarsolyomban, de jelenleg erotikus melegregényeket írok. A hivatalos honlapomon több infót lehet ezekről megtudni: http://samwilberry.wixsite.com/samwilberry
            Szerintem ebben a témában is ugyanazokra kell figyelni, mint más történeteknél. Fontos átadni az érzéseket, hogy az olvasó könnyedén beleképzelhesse magát a történetbe, a főszereplők helyébe. Néha nehezen megy nekem ez, de akik nagyon szeretik az írásaimat, úgy gondolják, sikerül. Bízom benne én is! Az erotikus jelenetekkel szintén gondban vagyok, de mostanában sikerült csiszolnom rajtuk, úgyhogy már nem vagyok velük annyira haragban. Néhány meglepően jól sikerült az utóbbi időben.

Mivel én nem vagyok jártas a One Directon világában, érdekelne, hogy a való élethez képest, mennyire kellett más személyiségű kerektereket létre hoznod? 
Teljes mértékben fiktívnek mondanám a karaktereim személyiségét. Meglehet, hogy néha van egy-két hasonlóság, de mivel nem ismerem őket, csak annyira, amennyit a média mutat belőlük és a közösségi portálok, így nem tudhatom, milyen emberek is ők valójában.

Majdnem csak mindegyik regénynél váltott narrációt használtál. Mikor ajánlott ezt a technikát használni? Milyen előnyei és hátrányai vannak mondjuk az egy nézőpontos leírással szemben? 
A váltott narráció nálam abból áll, hogy különböző eseményeket mutatok meg egy-egy szereplő szemén keresztül, de sosem írom le ugyanazt a jelenetet kétszer. Mindig törekedem arra, hogy semmiképp se legyen unalmas az adott fejezet. A hátránya talán az, hogy rettentően ügyelni kell a személyiségek kialakítására: mindkét szereplőnek más-más kell, legyen, különben hamar elveszti az érdeklődését az olvasó a karakterek iránt.

Aki csak bele olvasott a történeteidbe azt tudja, hogy felnőtt tartalom is jelen van a blogon. Mire Mik a tapasztalataid ennek a magírásával kapcsolatban? (Virágnyelv vs szókimondás? Lassú bevezetés vagy egyből csapjunk a közepébe?Mi alapján választod ki a helyszínt, lásd a zuhanyzós jelenet? ...stb.)
            Szerintem fontos a részletes, de eseménydús leírás. Ha egy szexjelenet unalmassá válik, ott nagy gondok vannak. Egy írástechnikával foglalkozó oldalon azt olvastam, hogy akkor jó egy erotikus jelenet, ha az írói is teljes mértékben átéli. Hátrány vagy nem hátrány, én elég perverz vagyok. Néha az a baj, hogy lusta vagyok végig írni, de próbálom ösztönözni magam, hogy minden kis részletet leírjak! Egyre jobban megy.
            A virágnyelv nem mindig jó ómen. Számos esetben kizökkentheti az olvasót. Én a szókimondó stílust javasolnám. A nemi szervek leírásával pedig csak óvatosan! Nagyon nagy bakikat lehet elkövetni így… *nevet*
            A helyszínt én az adott történet szerint választom ki. Attól függ, éppen hol tart a sztori, hol tartózkodnak a szereplők. Az izgalmas helyek mindig felcsigázzák az olvasót, úgyhogy mindig erre törekszem.

Ugyan a Luxury Doctorról így külön, most nem ejtünk szót (az újra írás miatt), hozzá kapcsolódóan azért tennék fel egy rafinált kérdést: Te rabolnál-e el egy embert pusztán megszállottságból?
            Hogy elrabolnék-e egy embert puszta megszállottságból? Nos, ez cseppet sem egyszerű kérdés, mivel nincsenek ilyen bűnös, rossz hajlamaim, viszont a téma felkeltette a kíváncsiságom. A Luxusdoktor és a Midnight Captive történetem is ezt boncolgatja. Az előbbi kicsit durvábban, az utóbbi valamivel elfogadhatóbban.
            A Luxusdoktor írása közben elkövettem pár írói hibát. Éppen a szöveget javítom, mert azóta sok mindenre rájöttem, úgyhogy igyekszem csiszolni rajta, de az alaptörténet és minden más lényegében ugyanaz maradt. Ezt még tavaly nyáron írtam, és a sztori meglepően nagy sikernek örvendett bloggeren. 10-14 hozzászólást kaptam kétnaponta a részek alá, ami válaszokkal 20-28-at tett ki, ugye. Ezért nem bírok elég hálás lenni az olvasóimnak. Hihetetlen ösztönzés volt számomra. <3 Fél év alatt pedig 40.000 oldalletöltéssel jutalmaztak!
            Visszatérve a témához: szeretem boncolgatni az emberi személyiségeket, és érdekesnek tartom egy olyan ember gondolkodását, aki olyasmit követ el, hogy rabul ejtsen valakit. Ebben a két történetemben ennek a miértjére akartam rájönni.
            Jelenleg a Sex Fiend-en dolgozom, ami kivételesen nem egy sötét hangvételű történet, és pár napja nekikezdtem a Luxusdoktor történetének újraírásának Harry Styles szemszögéből (aki a kiadásra szánt verzióban a Carl Evans nevet viseli). A történetet blogra eredetileg E/3-ban írtam. Hamarosan heti rendszerességgel jönnek Harry szemszögéből az új fejezetek.

A Luxury Doctor-on kívül publikáltál még másik két regényt is: a Midnight Captive-et és a Sex fiend-et.
A Midnight Captive vége kicsit nyitott szerintem, mert ugye Harrynek ír Lou, de Harry válaszát nem tudjuk meg sőt azt sem, hogy mikor jön vissza, ha vissza jön. Direkt hagytad nyitva a lezárást? Tervezel folytatást vagy ráhagyod az olvasóra ennek a kitalálását?
            A Midnight Captive lezárását teljesen másnak képzeltem, de az utolsó fejezet írása közben az egész megváltozott. Rájöttem, hogy sokkal érdekesebb lenne egy olyan befejezés, ami kissé nyitott, titokzatos, sejtelmes. Az olvasó agya elkezdene a folytatáson dolgozni, és mindenki úgy képzelné el, ahogy akarná. Vicces, mert nem szomorú a vége, de még így is nehezen tudtam így lezárni. Hogy nincs mellette Harry. Pedig én aztán szeretem a sötét történeteket… ezt mindenki tudja! J
            Nos, szerinted visszatér Harry? Mi lesz? Elég rizikós a melója. Vajon tényleg visszajön Lou-hoz, vagy a szerelmes fiú idővel beletörődik abba, hogy… Inkább nem is folytatom! Természetesen bennem az a befejezés született meg, hogy ők együtt vannak, de minden elme másképp képzeli el. És ez így van rendjén. Ennek a történetnek már nem lesz folytatása. Bár soha ne mondd, hogy soha… :)

Bennem teljesen az volt, hogy később majd tervezel folytatást. Igazából minél többet agyal rajta az olvasó, annál több variáció merül fel.

Az olvasók nem kértek  következő részt azonnal? :)

Privátban páran rám írtak, hogy áruljam el, együtt marad-e a két főhős, de én szeretném mindenkinek a fantáziájára bízni a dolgot. :)

A Sex Fiend esetében hét rész került fel eddig, de már az elején körvonalazódik a cselekmény. Mi lesz a folytatásban? Miket és hány részt tervezel? 
            A Sex fiend már most belopta magát a szívembe, pedig régebb nem szerettem ilyen laza történeteket írni. Inkább csak olvasni. Nemrég kikerült a 4. fejezet is. Most elég sok tervem van vele; biztosan 10-nél több résszel fog rendelkezni, de az is lehet, hogy 15-20. Meglátjuk. Egy különös kapcsolatot írok le benne, ami eleinte a szexre fog épülni, az idő múlásával pedig fokozatosan fordul át érzelmi kötődésbe. A saját vágyaikról, érzéseikről, párkapcsolati útjukról szól. A többi majd kiderül. J

Ha jól tudom, számodra az olvasókkal való kapcsolattartás a legelső helyen szerepel, olyannyira, hogy személyesen is találkozol velük. Mesélj egy kicsit erről. (hogyan alakult ki, milyen céllal....stb) 
            Nos, ez a legkedvesebb kérdés számomra. Az OLVASÓIM nagyon fontosak nekem! Rengeteg kitartással halmoznak el, és mindig mellettem vannak, amit nem tudok eléggé szavakba önteni. Mély hálával tartozom Nekik!
            Van egy csoport, és ott dobtam fel először annak a lehetőségét, hogy találkoznék pár olvasómmal, minden nagyképűség vagy beképzeltség nélkül. Én csupán írok, ettől nem érzem hatalmasabbnak magam bárkinél. Nem volt túlságosan meghirdetve az első találkozó, de még úgy is 9-en voltunk, az utóbbin pedig 14-en. Lehet, hogy is kis számnak tűnik, de én 1-2 embernek is örülnék. Hihetetlenül. Azért számomra igenis sokat jelent, hogy úgy eljöttek, hogy még könyvem sem jelent meg… Aztán összekovácsolódott egy jó kis csapat, otthonos légkörrel. Imádom.           Eddig összesen két találkozó volt, de tervezek még párat ebben az évben. Most szombaton (március 4-én) a Hősök terén lesz egy Larry Stylinson rajongói találkozó. Ez most nem az írásaimról fog szólni, hanem a bandában szereplő két fiúról: Harryről és Louis-ról. Mindenkit szívesen látunk!

Ötletes és innovatív ez a kezdeményezés. 

De mégis milyen tervekkel kezdtél neki az első találkozónak? (Helyszín, programok...stb? 

A helyszín Budapest, pontosabban az Oktogonon lévő Pointer pub volt. Nyomtattam részletet az írásomból, dedikáltam, de egyébként a hangulat remek, otthonos és baráti volt. Nem érzem magam attól nagyobb embernek, és nem is tehetném meg csak azért, mert írok. Jó érzés alkotni, de ügyelni kell, hogy a sikerélmény ne szálljon az ember fejébe.
Bárki jelentkezhet egyébként erre a találkozóra?
Bárki. Teljesen nyitottak vagyunk. Úgyhogy, ha egyszer Te is ráérsz, mi nagyon várunk. Legutóbb 14-en voltunk. 

Persze, ha úgy adódik, akkor nagyon szívesen részt veszek rajta. :)

Futólag ugyan, de említetted, hogy már elkészült kettő könyvborító is. Avass be minket a részletekbe. (Te tervezted őket? Hogyan találtad ki a koncepciót?)
Mindkét borító a Luxusdoktorhoz készült. Ezek kezdő tervek, amelyeket én dobtam össze egy egyszerű online szerkesztővel. Nem kell valami extra dologra gondolni. Az elkövetkezendő hetekre azonban be van ütemezve egy borítófotózás, amit már rettentően várok, bár a második borítóhoz rettentően hozzánőtt a szívem. Komolyan!

A másik kettőhöz is akarsz majd készíteni?

Igen, de arra külön borítófotózást fogunk rendezni Budapest valamelyik környékén, kerületében.


 Íráson kívül mivel szeretsz foglalkozni még?
            Egy ideig azt hittem, hogy színész akarok lenni. *nevet* Aztán rájöttem, hogy jobban értek a filmnézéshez, mint a szerepléshez. És mint tudjátok, a filmnézéshez nem kell sok tehetség, csak szabadidő, úgyhogy elképzelhetitek, hogy menne nekem a színészkedés… Bár ez lehet, hogy túlzás… Ha sokat gyakorolnék, talán beletanulhatnék… *eltöpreng*
            Nos, vonz a fotózás, az erdőben való hosszú séták, a sütögetés-főzés. Eléggé édesszájú vagyok, úgyhogy otthon sokszor kísérletezem. A csokifelfújtam mindig sikert arat! Bakancslistás tervem, hogy egyszer film készüljön az egyik történetemből, de minden írónak ez az egyik álma. Millióból egynek sikerül. Miért éppen én lennék az? A reményt azonban sosem fogom feladni. Ez éltet bennünket örökösen, nem igaz? Ha ötvenszer bukom el a könyvkiadás lépcsőjén, ötvenegyedszerre is megpróbálom. Ezt már most biztosra tudom. Talán ez az egyik erényem? Nem tudom, de egyvalamit igen: nekem írnom kell.

Köszönöm az interjút! Millió puszi, és a legjobbakat kívánom! Az összes olvasómnak szeretetteljes ölelés: Sam Wilberry xXx


Sam, köszönöm ezt az izgalmas beszélgetést. Örülök, hogy eljöttél. Sok sikert kívánok mind az írás és mind a találkozók megszervezése terén.

Látogassatok el a Sex Fiend folytatásához és az új borítóképek megtekintéséhez IDE, IDE, IDE.


Szeretettel:
Brukú


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése