2016. december 14., szerda

Ünnepi időzítés

- Itt az utolsó doboz. – nyögi Ryan a háttérben, miközben becsapja a bejárati ajtót maga mögött és sietős léptekkel berohan a nappaliba. - Írtó nehéz ez a vacak. Mi van benne? – mozgatja át ujjait miután letette az üveg dohányzó asztalra, ahol már négy másik is sorakozik.
- Ha jól emlékszem, - akasztok fel egy műanyag hópelyhet a franciaablak előtt ácsorgó, a hófehér plafon tetejét karcoló, csupasz fenyőfára mielőtt megfordulnék. - akkor az a derékig érő, világító hóember. – keresve- kutatva végig futtatom a szemem a fehér kanapét elfoglaló girlandokon, égősorokon, műanyag angyalkákon, aztán az előtte elterülő indigókék rongyszőnyegen heverő aprócska díszdobozokon és szarvasokon, végül a beépített kandalón, aminek a párkányán már ott sorakoznak a piros mikulás zoknik.
- Nekünk van olyanunk? – kérdezi elmélázva után, aztán ügyesen átlépdelve a kirámolt díszeken kezébe kapja az egyik kupac égősort és elkezdi kitekergetni.
- De van ám. – kotrom elő a csúcs díszt. – Anyától kaptuk. Akkor adta oda nekünk, amikor felrobbanottátok a bátyáddal a kávéfőzőt a konyhában. – mutatok az aranysárga dísz hegyes csúcsával a tágas és nyitott konyha irányába, ahonnan a sülő pulyka illatát egyre erősebben lehet érezni.
- Ó... – válaszolja ide sem figyelve. – Ó! – hirtelen felocsúdik – Nem kell, hogy segítsek azzal? – eldobja az égősort és lép mögém, hogy terelje a szót. Vigyorogva megforgatom a szemem, de azért átadom neki a díszt. Ryan pedig gyarkolott mozdulatokkal könnyedén felmászik a keskeny létrára, átveti a lábát a legfelső fokon és kissé előre hajolva ráügyeskedi a hosszúkás díszt a fa göcsörtös tetejére. Akarva akaratlanul is elidőzöm a kerek fenekén megfeszülő szürke farmernadrágon, a könyék hajlatig feltűrt sötét kék ingén, ami kiemeli robosztus vállait és a zafírkék szemeit. Elgédetten hümmögök, mire ő a fától, beharapott ajkakkal felém fordul. Zavarba ejtően lassan megnéz magának, mintha minden egyes porcikámat az emlékezetébe akarná vésni miközben a kerek szemeiben ott van az áhitat, a szeretet, a vágy és valami tétova csillogás is, amit nem tudok mire vélni. Mégis fülig pirulok. Féloldalas mosolyra húzza a száját, én meg kapkodva elkezdem az üveg gömböket felaggatni a kellemesen illatozó fára.
Ryan lassan leszámik a létráról, aztán egy szó nélkül elveszi az ujjaimra fűzött tucatnyi gömböt és elkezdni felakasztani az ágakra. Nem dúdorászik, vagy számol be a tegnap esti meccsről, amin elaludtam, de mégcsak szóvá sem teszi. Játékosan megbököm a könyökömmel az oldalát, mire ő kis késéssel, mintha a gonolataiból ébresztettem volna fel, rám kacsint aztán a hátam mögött lévő dobozhoz lép, hogy adogatni tudja a piros színben pompázó gömböket. Vajon min gondolkodhat ennyire? – megdörzsölöm a nyakam. – Jesszusom! Észre vette az ajándékát! – esik le a tantusz, miért ilyen szótlan ma Ryan. Még nem volt időm becsomagolni, csak bele rejtettem a komód egyik fiókjába. Lever a víz. Mennyit kutattam azokért az autós üléshuzatokért, amit már régóta keresett. Nagy levegőt veszek és már nyitom a számat, hogy megkérdezzem, de ekkor a földön landol az egyik dísz és recsegve darabjaira törik. Riadtan megpördülök a tengelyem körül, de csak mégjobban meglepődöm attól, amivel szembe találom magam.
Ryan féltérdre ereszekdve áll ellőttem, kezeiben egy aprócska dobozzal. Idegesen megköszörüli a torkát mielőtt beszélni kezdene.
- Mostanában minden összejött kicsit - a növérem szülése, apád tüdőgyulladás, munkahely... -, és sosem volt jó a megfelelő alkalom, de... szeretném ha tudnád hogy én akarok lenni az a szerencsés férfi ki mellett minden reggel ez a gyönyörű nő kel fel és fekszik le. Az a férfi, akivel együtt nevetsz és akivel megosztod a gondolataidat, a gondjaidat. – kicsi megáll, talán hogy össze szedje a gondolatait - Másról sem álmodom, hogy veled töltsem életem hátra lévő részét és, hogy ezeknek a napoknak Te legyél a fény pontja! – Csillogó szemekkel felnéz rám, én pedig zavaromban csak annyira vagyok képes, hogy a szám elé kapom a csillámporos kezemet. Ryan egy újabb torok köszörülés után folytatja:
- ,, Nem tudom elmondani hogy mennyire szerelmes vagyok beléd. Én lennék a világon a legboldogabb ember ha feleségül jönnél hozzám majd egyszer...''- Leszel a feleségem, Lilian?
Ez a szám a kedvenc közös számunk, lepődöm meg, ennek az együttesnek a koncertjén találkoztunk először, együtt táncoltunk egy sörpadon, aludtunk egy vadidegen ember sátrában, és miután másnap haza kísért, bocsánatot kért apámtól a késésért - pedig akkor találkoztak először. Hirtelen minden érzelem a nyakamba zúdúl: a boldogság, a kíváncsiság, az izgatottság és egy kicsi pánik az ismertetlentől. Bele túrok a kontyomból kiszabadult hajamba, hogy legalább normálisabban nézzek ki.
-,, Szerelmünknél nincs fontosabb dolog a világon. Nem lehetek már másé csak a tiéd lehetek, te szerethetsz engemet, én meg csak tégedet... '' – folytatom a dalszöveget. - Igen, Ryan! Mindennél jobban szeretnék a feleséged lenni!  - hüpögöm közdve a könnyeimmel miközben fülig ér a szám. Felhúzza az újjamra a csillogó ékkövekkel feldíszített gyűrűt, aztán úgy a nyakába ugrom, hogy feldőlünk és bezuhanunk a parkettán lévő a dobozok, a szárított narancs karikák és kötött csillagok közé.



2016. december 8., csütörtök

Éjféli suttogások háromszáz szóban

- Miért nem filmezhetek veletek? – duzzog a tíz éves Phil miközben gondosan betakargatom őt.

- Mert a horror film nem gyerekeknek való – válaszolom türelmesen.

- De én nem félek, Apa – teszi karba a kicsi kezeit. – Ijessz csak meg!

- Megijeszteni...? –kérdezem ártatlanul. - BUH! – morgok rá hirtelen, de a Kicsi tényleg nem ijedt meg. - Oké, akkor holnap megbeszéljük.



- Felkészültél? – szállunk ki a kocsiból a Tihanyi-félszigeten.

- Aha – válaszolja kevésbé meggyőzően. 

- Gyere, mindjárt éjfél, üljünk le valahová – indulunk el a széles járdán. A fákkal szegélyezett parkban rögtön az első padot szemelem ki magunknak. Alig van világítás, így tökéletesen látszanak a horizonton elterülő hatalmas tó lágyan ringó felszínén a csillagok, és a túlparton lévő város apró fényei, amit még a forgalom villódzása sem nyom el. Halkan füttyentek bámulatnak álcázva a megbeszélt jelet.

- Ki az a néni ott? – mutat a kiáltást imitáló szoborra és a talapzatánál bújkáló anyjára.

- Az csak egy szobor... – kezdem ijedten hadarni, ami csak az eszembe jut. Jesszusom, most nem bukhatunk le. – Ha annak a közelében vagyunk, akkor hallhatjuk a legjobban a suttogást és ...

- Shhh... - hallatszik egy halk női sóhaj épp idejében, hogy kimentsen a magyarázkodásból.

- Hallottad? – kérdezi cérnavékony hangon. Egyből kihúzza magát és ijedten megkapaszkodik a pad szélébe. 

- Azt hiszem... – válaszolok némán, mire közelebb araszol hozzám. Halkan, szaporán veszi a levegőt, egy muttkot sem szól mégis bátran a sötétet pásztázza. Újabb suttogás töri meg a csendet, ami ezúttal jóval hangosabb. Erős, érces hangja úgy pattog körbe-körbe, mintha egyre többen volnának. Phil tátott szájjal rám mered.

- Jól van, most már menjünk – állok fel nyugodtan, és magam elé terelve vissza felé indulunk. Jó pár méterrel halad előttem és izgatottan áradozik az előbbiekről, így nem veszi észre, hogy hátra fordulok a szobornál bújkáló feleségemhez és felmutatom neki a hüvelykujjam. 

2016. december 6., kedd

Sea Miller - Velvet

Sziasztok Kedves Olvasók,

A mai napon egy olyan tehetséges íróval beszélgetünk, aki bátran ugrik fejest különböző korok összefésülésébe, vértez fel fiatal karaktereket különleges képességekkel, alakít ki szerelmet az ellentétek között, sőt  még attól sem riad vissza, hogy benevezzen egy nemzetközi versenyre.
Ő pedig nem más, mint Sea Miller, a Velvet nevezetű blog működtetője.

Sea Miller néven írok, hat éve verseket, és történeteket. A fejem tele van kalanddal, hőssel, és kiakarnak szabadulni.

Személyes kedvencem a Restart Karmik az oldalon, ígyhát muszáj ezzel kezdenem. Mi volt a kiinduló ötlete annak, hogy két teljesen különböző kort összehozz? Mi inspriál a viking kultúrában? Nehéz volt e egyik kultúrát bele csepegtetni a másikba?

Azt hiszem sokan vágyunk amolyan időutazásfélére, ez történt a főhősnővel is. És lássuk be, sokunk számára a viking férfiak összekapcsolódnak egy mítosszal, hiedelemvilággal, titokzatossággal. Isteneik, kultúrájuk, kemény életük, kalandjaik a valóságban is rettenthetetlen harcosokká emelte őket. A női képzeletet sokszor megmozgat egy–egy viking hős.
Nem volt nehéz a korszakok keveredése, mindig a főhős helyébe képzeltem magam, mit érezhet, milyen ingerek érik. A történelmet mindig is nagyon szerettem, de bármit is írjak, a központban a szerelem, az erotika, és az érzelmi viszonyok állnak.

Az elméletedet be is bizonyítod, ugyanis nagyon jól bele tudja élni magát az olvasó a vikingek ádáz korába, egy olyan karakter szemén keresztül, aki a mi korunkból szakadt ki.Látszanak a különbségek, a szokások, a hagyományok és a viselkedés is, mint különbség. No de, ehhez az is kell, hogy a karakterek is megállják a helyüket.

Szerinted mitől válik valaki életszerűvé és érdekessé? Mitől lesz egyedi? És most nem csak a különböző korszakok összegyúrására gondolok, hanem úgy átalában.

Azt hiszem erre nehéz válaszolni. Talán attól, hogy mindenki olyan karaktereket ábrázol, amilyenek a lelki világát kitöltik, akikkel tud kommunikálni gondolatban. Például, ha valakiben semmi boszorkány nincs – szerény véleményem szerint – az nem tud igazi, élő boszit megalkotni. Most persze tudom, hogy azt kellene írnom, hogy a karakterábrázolás tanulható. Egy bizonyos fokig így is van, de erős karaktert az tud megalkotni, aki azonosulni tud a szereplőjével, vele lélegzik, vele kel stb.
Minél többet tapasztal valaki, legyen az jó vagy rossz, és ha ezt bele is tudja vinni az irodalmába, akkor már nyertes.

Sok tájleírást használsz, amiket élvezet olvasni: van e egészséges mennyisége, ami még bele fér a történetbe és nem válik unalmassá? Neked van e bevált módszered a megírásához? Szoktál e internetről képeket nézni és abból ihletet meríteni vagy teljesen kútfőből írod?

Ez nagyon kapcsolódik a karakterekhez. Ugyanis az egyik titok szerintem, hogy megfelelő környezet nélkül nem tud életre kelni a főhős. Kell, hogy legyen talaj a lába alatt, színek, illatok, formák.
Igen, figyelni kell az arányokra, előfordult már, hogy szakaszokat is töröltem, hogy ne legyen sok a leírás, illetve elosztva szoktam a leírásokat a cselekménybe szőni. Például, amikor először Bostont választottam színhelynek, oldalakat olvastam a városról, hogy hiteles legyen, de jobban szeretek kitalált, saját helyszíneket kreálni.
Illetve nagyon fontos, hogy bizonyos mennyiségű leírást igenis igényel az olvasó, amennyiben szereti a hőseinket, mert ez olyan, mint a szerelem. És amikor szerelmesek vagyunk valakibe, bizony azt is akarjuk tudni, mit eszik, mit iszik, milyen lepedője van, milyen az ágya, mi van a polcán stb.
Régen nagyon sokat olvastam, és rengeteg filmet láttam életemben, elsősorban művészfilmeket. Ezeket az elmém elraktározta és tudok építkezni belőlük, ihletet adnak a mai napig, akár egy örökség. Nem, kép alapján csupán pár versem született, a zene inspirál inkább és az illatok.

Igen, sajnos ha túl hosszú lassítja az olvasást, ha túl rövid akkor meg nem tudjuk megteremteni vele a szükséges környezetet. Milyen kényes egy egyensúly. Van, hogy nálam is túl hosszúra sikerül a leírás, és törölnöm kell belőle.

Szó esett a szereplőkről és a környezetükről is, és nagyon jó meglátásaid vannak. Lehet ez a rutinosság az oka annak, hogy indultál a NaNoWriMo-n? Hogy hogy beneveztél? Mi a célod vele? Mennyire nehéz/könnyű tartani a határidőt és az elvárásokat?Milyen művel készülsz és miért? Csinálsz e valamit máshogy, mint amúgy az írás során szoktál?

Véletlenül találtam a kihívásra tulajdonképpen, bár én magam is szerettem volna régebben egy hónap alatt regényt írni. Amiért elindultam, hogy ösztönözzem magam, mert lusta vagyok, művészlélek, és szeretek mindent elodázni.
A NaNoWriMo, a nemzetközi regényíró mozgalom, egy hónapos nagy kaland, arra bíztatok minden írót, hogy próbálja ki magát benne, ha eddig nem vett részt rajta. Jövőre megint lesz.
Sokat lehet tanulni saját magunkról, hol tartunk íróilag, mi a fontos a számunkra–ilyen és hasonló dolgokra is ráébredünk közben. A határidőt nem olyan borzasztó tartani, de hogyha az ember nem akar butaságokat írni, vagy elrontani a történetét, ahhoz jó anyag kell. És vannak napok, amikor nem megy, nekem legalábbis. Ilyenkor nem szeretek írni a szószám miatt, hogy aztán töröljek, mert már előfordult velem.
Nem lettem kész a regénnyel, azonban akihívás maga, az 50 ezer szó sikerült, de a regény kidolgozottsága a felénél tart. Saját véleményem hangsúlyozom, hogy mind a cselekménynek, mint a szereplőknek és a kibontakozásnak is, még erős vázlat esetén is kell kicsit több idő, mint egy hónap. (Ha csak valaki nem dolgozott előre, ezen hónapokig. Én nem, hiszen közben írok két történetet is a blogomon).Azonban ez összetett dolog, azt hiszem, mindenkinél másképp működik.
A történet erotikus vonalú, paranormális románc. Vérrel élve címmel, ami már árulkodó. Harcosok, vámpírság, szerelem, erotika, bukások és szárnyalások, kemény törvények.

Gondolom a határidő betartása miatt nehéz dió. Egy kisebb terjedelmű regényenk is , legyen az öt-hat oldal csupán- is kell egy hónap a megírásához, nem hogy egy ötven ezer szavasnál. Mondjuk így is le a kalappal, hogy indultál, és hogy eddig eljutottál! Sőt, azok a rövid részletek, amiket kiszivárogtattál a blogodon, nagyon izgalmasak, úgyhogy csak bíztatni tudlak, hogy folytasd. :D

Hogy nyugodtabb vizekre evezzünk: a blogon osztasz meg zenéket és különféle videókat. Ezeket azért osztod meg, mert érdekel és/vagy szereted őket, vagy mert köze van mondjuk az egyik történethez?

A zenék, amiket megosztok mind a kedvenceim, nincs közük az írásokhoz általában, inspirálnak, van amit két órán keresztül is hallgatok mindig visszapörgetve.

Blogoláson kívüli mit szeretsz csinálni?

Zene, titkok, történelem, kisállatok, ezotéria, de nem nagyon van rá időm.

Szoktál e olvasni? Milyen témák a favoritok? Most például mit olvasol?

Már csak ritkán olvasok sajnos könyvet, időhiányában, mert verseket átlagban napi ötvenet minimum.
Az olvasás gyerekkorom óta végigkísér. Képregényekkel kezdtem (Kockás magazin), Galaktikával folytattam, horrorral, klasszikusokkal. (Csendes don, Vörös és Fekete stb.) Nagy kedvencem volt Verne, tőle mindent elolvastam, Cooper nagy indiánkönyve, Karl May a Winnetou és Old Shatterhand megteremtője. Ők a kedvenceim is, rajtuk nőttem fel. Szerelmes regényeket csak harmincéves korom körül kezdtem olvasni, azt is válogatva, mostanság meg csak versekre van időm.

Köszönöm szépen drága Brukú a lehetőséget.

Sea, én köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást, és hogy itt voltál.Egy élmény volt megismerni Téged, és az oldalat is. Remélem titeket is, Kedves Olvasók, felcsigázott ez a beszélgetés, és kedvet kaptok be nézni IDE, IDE, IDE.

Sok sikert kívánok a NeNoWriMo-hoz. :)
Szeretettel:

Brukú

2016. december 1., csütörtök

Andy Collins - Kiss or Death?


Sziasztok,

A Talking Blogs mai bejegyzésével egy olyan területre tévedünk, ahol minden a fan ficről, és annak különböző típusairól szól. Az idegenvezetőnk pedig nem más, mint Andy Collins, a Kiss or Death? nevezetű blog működtetője, aki úgy forgatja a tollat az ujjai között, mint a bűvész a kártyalapokat.

Andy Collins vagyok, 13 éves blogger és 24 órás fangirl. Művészetek terén tudok a legjobban kibontakozni, imádok írni és rajzolni, festeni. Állítom, hogy könyvek nélkül kihalnánk, imádok olvasni mint klasszikusokat mint a legújabb bestsellereket. Oda-vissza vagyok a krimikért, és dark-fantasykért, de egy-egy jól kidolgozott szerelmi történet is ugyanúgy le tud venni a lábamról. Egy éve rontom a levegőt bloggeren és boldogítom a népet a „művészetemmel”, ezt mind a legnagyobb elszántsággal. Belestem egy sötét gödörba, amit úgy hívnak Superwholock, amiből azóta nem tudtam kimászni, de őszintén, nem is tervezek. Időm nagy részét veszi el, hogy fangörcsölök épp az adott imádás tárgyán, személyén. (Cumbercookie szolgálatukra), Főleg fanfictionöket írok, legtöbbször meleg és halálcuki párosokról akik valószínűleg soha nem fognak összejönni.

Az oldalon több kategória is olvasható a fan fic-on belül, mint crossover, angst, slash. Hogy hogy ez a sok színüség? Kicsit olyan, mintha gyerekként bemennék a cukorka boltba és nem tudnám eldönteni, melyiket is válasszam. Merthát mindegyiket akarom. :D

Amondó vagyok, hogy kell a változatosság. Tulajdonképpen nekem is szükségem van a változatosságra, mert szerintem megbolondulnék ha 50 valahány fejezeten keresztül ugyanabban a műfajban kellene alkotnom (ezért sem fogok soha könyvet kiadni). A fanfiction műfaja megköveteli a változatosságot, én még soha nem láttam olyan ff írót, aki csak angstokat írt volna és semmi
mást, de lehet, hogy van, nem tudom.  Ezért a cukorkabolt hatást szerintem nem én hanem a műfaj érte el, de örülök ha így érzel, igyekszem :D

Cukorkabolt hatás. :D Szeirntem alkottunk egy új fogalmat. Ha-ha.
Nos, hogy az alapokról is szót ejtsünk: Mire kell ügyelni magánál a fan fic írásnál? Vannak –e aranyszabályok, amik fan fic-é teszik a  fan ficot?

Minden műfajban vannak kimondatlan aranyszabályok, de szerintem  a fanfic műfajában ez kicsit szabadabb madár hátán száll. Amit a fanfictionről érdemes tudni, hogy mindenről lehet írni fanfictiont, de komolyan, én most ott tartok, hogy Petőfi és Arany levelezései alapján írok egy Johnlock novellát. Jah, akármiről. 
Az a csodálatos ebben a műfajban, hogy teljesen kiélheted magad az imádott dolog kapcsán. És én bizonyos szabályokat nem is tudok mondani, ha nem találod el a karaktert rámondhatod, hogy OOC, ha nem a saját világukban vannak AU, szóval mindent lehet csinálni ezekkel a karakterekkel. Nincsenek olyan szabályok amik a többi műfajra ne vonatkoznának. Mondjuk, hogyha írsz pl.: Sherlock Holmesról akkor ne mondd rá azt, hogy az 1D-ről szól, ezt tudnám felhozni szabálynak.
De erről az egész fanfiction dologról írtam egy egész cikket ITT, és indítottam egy kampányt is, ha valakit érdekelne.

És mire érdemes oda figyelni mondjuk egy crossover írásánál? Mi a különbség a kettő között mind tartalmalig mind írás technikailag?

A crossover a fanfiction egyik ága, szóval annyira nem tér el a főtörzsétől a műfajnak. Amit érdemes tudni róla, hogy mivel két világ keresztezése, nagyon óvatosan kell bánni az egyensúllyal, nehogy a ló túlsó oldalára essünk. Crossovert nem csak két dologról lehet írni, lehet az négy-öt világ keresztezése is, amit tapasztalatból mondom nehéz kezelni. Oda kell figyelni rá, hogy mindenből kapjon egy kicsit a történet, ne egyikből szinte mindent a másikból semmit. Ezt szerintem nem igazán lehet elmagyarázni tapasztalatból kell érezni.
Amúgy aktuális ez a téma mert a blog első születésnapjára egy szüeltésnapi crrrrrossoverrrrrrvaganzát szeretnék rendezni, avagy egy hétig csak crossoverek lesznek minden nap.  :D

Az elmondottak alapján nem tűnik annyira veszedelmesnek ez a műfaj annak ellenére, hogy annak tűnik. Viszont itt is van egy DE. De mitől lesz hiteles? A mögöttes tartalmaktól.
Szerinted a háttérinfók kutatásának mennyire van fontos szerepe az írás során?

Ó természetesen rettenetesen fontos, akármilyen történetet ír az ember, legyen az fantasy vagy krimi, a dolgoknak utána kell nézni. (És most csendben adjunk hálát az internetnek). A fanficeknél ez szerintem még fontosabb, mert mondjuk egy 12 évados sorozatnál, mint az Odaát, elfelejt az ember dolgokat, amik fontosak íráskor. Akármit írok mindig a kutatással kezdem, az nélkül szó se lehet róla, hogy neki kezdek.

Mesélj egy kicsit a blogon látható figuráról? Ki a megalkotója? Melyik részlet mit szimbolizál rajta...stb?

Ez a fanart egy Odaát szereplőt, Castielt ábrázolja, az alkotója Sour-Purple, DeviantArtos művész.  A képet inkább csak azok értik akik nézik és ismerik a sorozatot, de röviden annyit, hogy a karakter szenvedéseit mutatja be. A kötél és a fekete erek a nyakán, lövések, vér, elmosódott névcímke, ez tulajdonképpen Castiel életét jeleníti meg egy képen. Azért ezt választottam mert Castiel az egyik kedvenc karakterem valaha, nagyon jól kidolgozott, mély személyiség. Ez a fanert meg egyszerűen annyira groteszk és bizsergető, hogy muszáj volt beállítanom a blog fejlécének.

Térjünk rá a számomra legérdekesebb karakterre: Sherlock Holmesra. Miért pont ő? Mi fogott meg Téged a karakterében, és az ő világában? Könnyű - e vele „dolgozni”? Mert ugye van egy fajta kiálllása és természete.

Sherlock Holmes karakterét kiskoromtól imádtam, egyszerűen csodálatos a gondolkodása, a tudása. Mai napig tátott szájjal figyelem akármelyik adaptációban, vagy eredeti művekben szerepel, mert nem mindenhol tudják olyan jól elkapni a karaktert, de erre a részre mindig nagy hangsúlyt fektetnek. Amit még annyira imádok benne az a ridegsége, robotszerű viselkedése, hogy megtagadja az emberi érzelmeket. Ezért olyan csodás látni, ahogy John és ő közte kapcsolat alakul ki (most térjünk el a szerelmi sorok között dologtól), érdekes látni, ahogy tulajdonképpen ez a „masina” elkezd törődni, egy másik emberrel, kötődés alakul ki közöttük, mi ez ha nem az egyik legjobb karakterfejlődés? Sherlock karakterét mindenki ismeri, Conan Doyle mestermunkát végzett, és számos remek adaptációval boldogítják a mai napig a rajongókat. Kötődök ehhez a karakterhez, nem is tudom miért, túl sok mindent nem lehet benne szeretni, igen, ez teszi olyan elragadóvá, mert nem egy tipikus hős.
Tulajdonképpen szörnyen nehéz volt vele dolgozni, sokszor kellett rányomnom az OOC plecsnit (out of character), és nem tettem nagy örömmel, az fanfiction íróknál nem akkora dicséret. Nagyon mély karakter, bele kell rázódni a jellemébe, romantikus történeteket pedig olyan vele írni, mintha azt próbálnánk elmagyarázni, hogyan mászik a hal fára.
De imádom ezt a karaktert, órákat tudnék regélni róla.

Ennél jobb hasonlatot még életemben nem hallottam. Tudom, nem kéne most könnyesre nevetni a szemem, mert tényleg egy nehéz természetű és cseppet sem hétköznapi karakterről beszélünk, aki még az író dolgát is megnehezíti. Mégis sokak kedvence, mégis van benne valami varázs, amitől szerethetővé válik. (Igen, én is rajongója vagyok).

Ha tehetnéd, találkoznál Vele? Végig járnád az akkori várost? Felpróbálnád az akkori ruha költeményeket?

Te jó ég igen! Ha tehetném ebben a pillanatban mennék Vele, vissza a káprázatos viktoriánus korba ahol minden annyira…annyira… oké ezt nem tudom rendesen elmagyarázni. Olyan szinten imádom a ezt a kort, hogy az már beteges. Első dolgom lenen elmenni egy jó kiadós várostúrára, úgy, hogy közben kezemben a telefon és összehasonlítanám, hogy milyen volt akkor és milyen most az a hely ahol épp járunk. Ez nekem úgy be van tervezve, meg kellene csörgetnem a Dokit, ő meg megjelenne a TARDIS-a és már mehetnénk is. :D És én tulajdonképpen utálom a szoknyákat, egy sincs, de azokat a gyönyörű ruhákat örömmel venném fel, még a fűzőt is bevállalnám. :D

Mesélj egy kicsit a Fél ember esetéről. Eddig ugye csak két rész olvasható a blogon, viszont azok igazán izgalmasak. Az eredeti Sharlock –ból volt –e / van-e olyan helyszín, karakter vagy gyilkosság, ami inspirált? A női karaktert, Anabellet, mi alapján hoztad létre?

Na szóval, az a drága Fél ember esete. Nagyon boldog vagyok, hogy az a két rész is tetszett, örülök, hogy valakinek igen, nekem biztos nem. Ennek csak az az oka, hogy ezer-meg egy foltot, hibát, történelmi pontatlanságot látok benne írói szemmel, de kicsit megnyugtat, hogy az olvasók ezt annyira nem veszik észre. Szóval ezzel a történettel most átírás alatt vagyok, jövőre szerintem úgy-ahogy befejezem. Én olvastam pár könyv kivételével az összes Sherlock Holmes történetet, természetesen az inspirált, hogy a BBC féle Sherlockot átrakjam a viktoriánus korba, de azonkívül semmit sem merítettem az eredeti történetekből.
Anabelle egy igen bonyolult karakter, rengeteget gondolkoztam rajta. Milyen legyen a jelleme? Hogy viszonyuljon Sherlockhoz? Alapul vegyem Irene Adlert? Mennyire legyen okos? Szóval sokat kellett piszmognom a karakterével, szerintem ő az egyetlen dolog ami sikerült a történetben szerintem jól összehoznom.

Nem, egyáltalán nem feltűnőek a foltok. Ez egy kicsit akkor olyan, mint amikor a zongorista előadás közben elront egy hangot, amit csak ő vesz észre, míg a közönség ebből semmit nem érzékel. Kíváncsi vagyok a folytatásra és, hogy milyen lesz az átírás után.

Még mindig ennél a történetnél maradva: Tegyük fel, hogy a Félig ember esete már teljesen elkészült. Ha a saját olvasód volnál, írnál –e fan ficot erről? :D

Erre a válaszom határozottan nem. El sem tudom képzelni, hogy valaki fanfictiont akarna írni róla, nekem ez abszurd :D

Meglepő a válaszod. Miért gondolod így? Mert az előbb említett foltok miatt nem érzed annyira jónak?

Igen, ahogy mondod. Van az az alapelvem, hogy csak akkor tudsz jó fanficet írni, ha az alapanyag is jó. Bár láttam már példákat amik megdöntik ezt, de én kitartok mellette. Egyszerűen nem érzem elég "méltónak" a történetemet, hogy fanficet lehessen róla írni, pontosan ezek miatt a foltok miatt. Persze, én mindent, amit kiadok a kezeim közül, pár kivétellel, nem érzem valami jónak, de ez már csak az én negatív önbecsülésemnek tudható be :D

Na és mik a tervek a közel jövőre?

Végeláthatatlan számú novella, amíg van erőm írni. És pár hete már dolgozok egy hosszabb Odaát au-n, amire már most nagyon büszke vagyok (pedig még az első fejezet sincs kész) annyi munkám volt eddig benne, ilyen művész lelkeknek ajánlott, romantikus történet lesz, egy festő és egy író főszerelésében. Meg ugye hamarosan itt a blog szülinapja, próbálok sok különlegességet hozni. előtte meg karácsony ez azt jelenti olyan novellák lesznek a főszerepben. Hát mit ne mondjak elég sok dolgom lesz decemberben, örülök ha túlélem :D

Nekünk, olvasóknak, csupa jó hír ez a rengeteg terv, amiket majd ITT, ITT, ITT lehet olvasni. De addig is érdemes benézni Andy-hez, mert számos remek történetet írt már és tett közzé az oldalán.

Előre is boldog születésnapot a blognak, és még több ilyen sikeres évet kívánok.

Szeretettel:

Brukú