2017. február 15., szerda

A szomszéd lakás lakója - Első évad, Harmadik rész - Malackodás

<< előző rész:A szomszéd lakás lakója - Első évad, Második rész: A szemtanuk


- Ha már így készen van a hálószoba esetleg... – öleli át karcsú derekamat Dan, miközben a vacsora utáni edényeket mosogatom. Meg sem várja a választ, máris elkezdi csókolgatni a nyakam szirtjét és az ujjatlan blúzomból kilógó vállamat. Kéretve magam folytatom tovább a mosogatást, de aztán a fülemen mért lágy harapástól feladom, és hangos csörömpöléssel bedobom az evőeszközöket a mosogatóba.
- Hallgatlak. - ejtem hangos csörömpöléssel az evőeszközöket a mosogatóba aztán szembe fordulok vele.
- Kíváncsi vagyok, mennyit bír az a francia ágy. - súgja incselkedve miközben hüvelyujjával végig simít az alsó ajkamon aztán megcsókol. Olyan vadul és mohón, mint eddig még soha. Egy másodperc alatt elvesztem a fejem. Mindig ezt csinálja, ha le akar venni a lábaimról, én pedig a hat év alatt egyszer sem tudtam még neki ellenállni. Nem törődve a habos kezeimmel bele túrok a fakó, rövid hajába aztán közelebb húzom magamhoz. Dan izgatottan bele morog a számba majd a pólómért nyúl és olyan gyorsan lerántja rólam, hogy attól tartok leszakad. Felkacagok. Ritkán szokott ilyen mohó lenni és ez tetszik. Felülök a széles pultra aztán a férjem dereka köré fonva a meztelen lábaimat olyan közel húzom magamhoz, hogy a csipkés bugyimon keresztül is érezzem az egyre forróbb ágyékát. Neki dörgölőzök a merevedésének, mire a Dan úgy fújtat mint egy megvadult bika. Előbb a melltartómtól szabadít meg. Kezei közé fogja a melleimet, játékosan megsimogatva a mellbimbóimat, aztán a bugyimért nyúl. Bele akasztja az ujját, én pedig izgatottan fel emelem a csípőm, hogy segítsek, amikor egy kiáltás mindent elront.
- Mi ez? – sikoltom rémülten.
- Füge... – motyogja bosszúsan, ahogy rájön a dübörgés és kiáltás a fura szomszédtól jön. – Majd átmegyek ha még egy... – ki sem mondja a tompa kiáltás újból hallatszik. Dan dühösen magára rántja az egyik bárszékre dobott pulóverét aztán kiviharzik a lakásból.

A tévé egybefolyó zajától visszhangzó folyosón mezítláb csattogva halad, azzal sem törődve, hogy rosszul gombolta vissza az ingét vagy hogy kifordítva vette fel a pulóvert. Megmutatom én ennek a pasasnak, hogy hol van a hangerő szabályozó... morog, de aztán ahogy egyre közelebb ér a lakáshoz, úgy válik az egyenletes, morajlás szerű zaj, ritmusos nyögésekké. Dan zavarodottan megtorpan. Milyen csatornát néz ez? néz körbe, de rajta kívül senkit nem lát. Vagy senki nem olyan bátor, hogy közbe szóljon vagy a többi lakó már megszokta ennek a csatornának az illetlen lármázását. Ő nem a többiek, úgyhogy tovább sétál. A küszöbön állva azonban egy éles malac visítás fogadja. Úgy hőköl hátra a megkopott, barna ajtótól, mintha tüzet okádna. A vinnyogás valódi, mint ahogy Füge rekedtes, perverz lihegése is. Dan azon nyomban sarkon fordul és olyan gyorsan menekül be a lakásába, mintha ott sem lett volna.
- Gyorsan elintézted. – lepődöm meg a gyorsaságán. Épp csak leheveredtem a bőr kanapéra, a tévével szemben.
- Nem, nem igazán.... – dörgöli meg a szemeit, amit annyira meresztget, hogy szinte ropognak mikor becsukja. Aztán felkapja a fejét, és elmegy füldugóért a hálószobába.
- Nekem fura egy kicsit... – vallom be félénken.
- Kicsit?! - dob oda két pár citromsárga füldugót nekem. – Szolidan fogalmaztál! Csak tudod, az a baj, hogy két nap múlva házavató buli lesz.
- Mit csináljunk vele? – tanakodok miközben bele túrok a hajamba.
- Lefizetjük?– kérdése inkább tanácstalan kijelentés.
- Egy próbát megér. – vonom meg szintén kétségbe esetten a vállam.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése