2016. október 6., csütörtök

Szépség és a Szörnyeteg - Második rész

Mire utol érem az erdőben már bekerítette őt egy girhes farkas horda. Ruhája szét van tépve, kócos haját hódara áztatja. Kétségbe esetten próbál menekülni, de a vadállatok gyűrűje szorosan körbe fogja már. Neki ugrok a farkasoknak.
Az egyik csontos hátúra érkezek, amibe mélyen bele karmolok majd felszántom a torkát. Rávetem magam a legközelebbire, aminek foltokban már ősz a csapzott szőre. Bele harapok a fülébe, mire az felvonyít és vergődni kezd. Leesek róla, így egyből másik kettő, habzó szájú farkas rám támad. Egyik bele mar a karomba míg a másik a kabátomat marcangolja szét apró darabokra. Rúgkapálózásba kezdek, amitől telibe találok egy állkapcsot, egy bordát és talán egy lábat is. Nehézkesen ugyan, de lerázom magamról ezeket az éhes korcsokat. Azok vérző pofával, nyüszítve eliszkolnak, én pedig egyből Bellet keresem.
A zihálásomtól a lehelletem fehér pára foltban száll fel, amin keresztül bámulva meglátom őt egy közeli vastag fenyőfa mögött. Reszkető kezekkel idegesen tördeli a fa durva kérgét miközben hol az össze vérzett és széttúrt havat, hol pedig engem néz. Nem tudom értelmezni az arcát. Félelem? Kétségek? Undor? Aggodalom? Aztán kis hezitálást követően megindul felém, hogy segítsen betámogatni a kastélyba.
Amint sikerül befektetni a kanapéra Bellának és Mrs Potts-nak, mindketten egy szó nélkül a dolgokra sietnek: Mrs Potts a kandalló és a fás kamra között szaladgál, míg Belle kartávolságra le ül mellém ölében egy jókora tál foró vízzel, meg tiszta kendővel. Megrázom a fejem, hogy ne nyúljon hozzám, de ő ügyet sem vet rám, és máris elkezdi tisztogatni a sebeimet. A maró érzés azonnal belém mar. Felhörgök a fájdalomtól, ami minden egyes érintésnél egyre rosszabbnak tűnik. Mrs. Potts, a már lobógó tűz mellől felém sandít, hogy rosszalló pillantásokkal sújtson, de amikor Bellere pillant ellágyul a tekintete. Ekkor ugrik be, mit is kellene tennem. Hogy mit kellett volna tennem, már az elejétől fogva. Egy nehézkes fejbiccentéssel magam mellé kéretem Mrs Pottsot. Oda súgok neki egy két szót, mire sokat mondóan bólint, s izgatottan eligyekszik.
Megvárom míg kiér a konyhába aztán fordulok csak Bellhez:
- Rendezek egy bált. Holnap este, csak kettőnknek. - jelentem ki egy önelégült mosollyal. Hirtelen úgy érzem, hogy nyeregben vagyok, hogy ez lesz a megoldás a gondjaimra.
- Miért? – kérdezi értetlenül, de nem néz fel a véres rongyról, inkább elkezd a szélével úgy babrálni, mintha valami érdekeset látna rajta.
- Mert megmentettél.- hazudom egy szemrebbenés nélkül.
- Rendben van. – szólal meg hosszú percekkel később. Hangja olyan halk, akár egy szellő suhogása. Újból bele mártja a rongyot a már elszineződött vízbe és csendben tisztítja tovább a sebeimet.
A bálra a konyha fényűzően feldíszítette a kastély minden zugát virágokkal, gyertyákkal és lufikkal. A klasszikus zene lágyan dalol a kandalló lobogó tüze mellől, mi pedig harmadszorra táncoljuk el a bécsi keringőt a csillogósra polírozott táncparketten. Bellenek vetettem egy sárga habos-babos estélyi ruhát, amit – örömömre- fel vett, Mrs Potts pedig gondosan befonta és feltűzte a haját, amibe citromsárga virágokat kötött. Bámulatos az eredmény, meg kell hagyni. Mrs. Potts engem sem kímélt, szabatott rám hófehér inget, tintakék nadrágot és hozzá arany gombokkal díszített  frakkot. Kényelmetlen, de mindent meg kell próbálnom.
A zene véget ér, Belle pukedlizik,én meghajlok majd kiveztem az erkélyre egy kis friss levegőt szívni. A hó újból elkezdett szállingózni az éjszakai homályban, kellemesen csípőssé varázsolva az éjszakát.
- Belle, mondd csak, szeretsz itt lenni? – kérdezem, s inkább a távolban mozgó állatok rányékait néze, hogy palástoljam az idegességemet. - Elvégre nem kezdődött valami jól a kapcsolatunk.
- Igen, szeretek. – válaszol egy kis gondolkodás után.
- Szeretném neked ajándékozni a könyvtáramat. Láttam, hogy mindig olvasol valamit, nekem meg úgysem kell annyi könyv. - A hír hallatán öröm újjongásba tör ki, és a nyakamba veti magát. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése