2016. október 10., hétfő

Szépség és a Szörnyeteg - Epilógus

     - Belle! – riadok fel a nevét kiáltva. Ahogy kinyitom a szemem a hálószobámban találom magam. A mogyoró színű baldachinos ágy, a hozzá passzoló selyem ágyneműk és az ismerős tölgyfa bútorok között. Felülök, de azzal a mozdulattal a mellkasomba szúr a fájdalom.
- Uram, pihennie kell. – hallom Lumiére hangját, majd megpillantom az arcát. Rég elfeledett keskeny arca már ráncokba szaladt, de pisze orra, vékony szigorúan egymásnak préselt ajkai és gondosan a tarkójára fésült haja ugyanolyan, mint egy évtizede volt.  A felismeréstől, hogy újból emberi valóját látom, kiáltani tudnék az örömtől, de Lumiére laza kézmozdulattal elcsitít, és inkább egy tükröt ad a kezembe.
    A kerek tükörben az a sármos férfi néz vissza rám, aki voltam: barna dús haj, kék szemek, vastag élettel teli ajkak, és egyenes fehér fogak. Óvatosan megtapogatom magam. Nem álmodom. Nem álmodom. NEM ÁLMODOM.
- El kell mondanom... – tekintetemmel Bellet keresem. Tudnia kell, hogy ki vagyok valójában, hogy ez csak egy átok volt, és én nem olyan vagyok, mint ezelőtt....
      De a lányt sehol nem látom. A komornyik a földet bámulva megrázza a fejét, mire egyből össze áll a kép: Guston magával vitte...

2 megjegyzés:

  1. Pillanatokkal később megint itt vagyok. Éreztem, hogy a vége más lesz, de ez határozottan meglepett! Jó értelemben.
    Nem lett meg az a mázos happy end, ami a tündérmesék egyik védjegye, keserédesre sikeredett, de mégsem szomorú, dráma.
    A kérdés már csak annyi, ennek a befejezésnek ki a nagyobb vesztese, a Szörny vagy az elhurcolt Szépség.

    Annyi már biztos, én a jövőben is követni fogom az írásaidat és nem egy mellé fogok írni is :)

    ui.: Azért maradt le a köszöntés/elköszönés erről, mert az a néhány perc, ami eltelte az előző és ennek az elküldése közt, olyan kevés idő, mintha csak az előző utóirata lenne ez. :)

    VálaszTörlés
  2. Imádott Zsazsi.

    Nagyon szépen köszönöm a szép szavakat és a hozzászólást. :)

    Nem mindig szeretem a happy and-et. Ennek a hangulata ráadásul komolyabb, kicsit sötétebb is, és fura lenne a boldog vég. Meg persze, szeretem ha van csattanó vagy váratlan fordulat,ami meglep, meghökkent vagy éppen elgondolkodtat. Amikor elkezdtem ezt megirni ez a befejezés már ott volt az első gondolatok között.

    De örülök, hogy jó lett a végeredmény! :D

    Szeretettel
    Brukú


    VálaszTörlés